História

Minden idők leghíresebb gyomrának története - Hogyan segítette Alexis St. Martin lyukas hasa az orvostudományt?

2020. április 18. 10:32 - Tüskés I.

alexis-st-martin-ajanlo.jpg

Az amerikai Alexis St. Martin gyomornedveinek viselkedését a tudósok a mai napig idézik, ámbár az elhíresült baleset, amely drámai módon tette lehetővé a gyomor működésének megfigyelését, közel kétszáz évvel ezelőtt, 1822. június 6-án történt. Az akkor 18 éves Alexis ugyanis szerencsétlenségére egy méterre állt egy véletlenül elsült puskától.

historia-alexis-st-martin.jpg

Alexis St. Martin

Történetünk másik hőse, William Beaumont, az Egyesült Államok hadseregének sebésze hamarosan a helyszínen termett. Megállapította, hogy a tüdő és a gyomor kitüremkedik a sebből, majd fogta, és visszanyomta őket.

A 6 centis nyílás nem zárult be

A halálosnak hitt sérülés ellenére a fiatal Alexis két hét alatt semmi jelét nem mutatta annak, hogy meghalna, sőt gyógyulni kezdett. A harmadik héten a beteg már jó étvággyal evett, azonban volt egy bökkenő – amit megevett, az a nyitott seben át kiürült. A végbelén keresztül kezdték el táplálni, Beaumont pedig mindent megtett, hogy a gyomorfal nyílását elzárja. Alexis azonban nem egyezett bele, hogy a gyomrát bevarrják, ezért kénytelenek voltak egy kötéssel elzárni a gyomorfal nyílását.

historia-vizsgalat-abrazolas.jpg

Rendszeresen és jól táplálkozott, kiválóan emésztett, a tápcsatornája úgy működött, ahogyan kell, és amikor a kötés a helyén volt, minden rendben ment. A következő nyáron, Beaumont már minden reményt feladott arra, hogy a sipoly nyílása majd bezárul, aminek az átmérője 6 centiméter volt. Lényegében a baleset állandó jellegű nyomának tekintette. Az étel és ital kifolyt rajta, hacsak megfelelő kötéssel el nem zárták.

Így kutatta a tudományt Beaumont a nyíláson át

Két hét múlva Beaumont megkezdte a kísérleteit. A katonaorvos az első amerikaiak között volt, akik fontos felismerésekkel gazdagították az orvostudományt, hírnevét annak köszönhette, hogy felismerte, milyen ragyogó lehetőségeket nyújt Alexis gyomra. A kellemetlen nyílás kitűnő ablaknak bizonyult, betekinthetett rajta egy fontos szerv élettani működésébe. De a betekintésből kevés haszna volt, így aztán kísérleteket gondolt ki. Lemért egy falatot, selyemfonalra kötötte, azután megfigyelte, hogy mi lesz vele a gyomorban. Óránként kihúzta, megfigyelte az emésztés mértékét, majd visszatette a gyomorba. Mintákat vett a gyomornedvből, és elsőként állapította meg, hogy a gyomornedvben sósav van. Attól sem rettent vissza, hogy a tudomány érdekében időről időre megkóstolja az aktuális sósavat, és minden részletet – például az étkezés idejét, pontos összetételét, a gyomor állapotát - akkurátusan feljegyzett. Beaumont azt is megállapította, hogy az éhező gyomor üres és összehúzódott állapotban van, és azt is, hogy vérbő lesz, ha a gazdája mérges, sőt azt is diagnosztizálta, hogy a harag gyomormozgásokat okoz.

historia-alexis-st-martin-gyomor-abrazolas.jpg

A híres nyílás a bal mell alatt egy korabeli ábrázoláson

Amikor Beaumont rájött arra, hogy élettani ablaka milyen jó szolgálatokat tesz, még nagyobb mértékben ki akarta használni a lehetőséget. Ezért költségeket nem kímélve mindenhová követte betegét – így tett akkor is, amikor Alexis munkahelyet váltott, és másik városba költözött. Alexist a későbbi kutatók „együttműködésre nem hajlandónak” és nehéz embernek titulálták – amin persze nincs mit csodálkozni, hiszen valószínűleg más sem örülne, ha reggeltől estig a sipolyán keresztül matatnának a gyomrában. A két ember kapcsolatában nyilván voltak hullámhegyek és hullámvölgyek egyaránt. Azonban akár jó, akár rossz volt a viszonyuk, 1833-ban, a baleset után bő 11 évvel Beaumont közzétette a gyomorsavról és az emésztésről készült közleményét, melyet igen nagy érdeklődés övezett a tudományos világban.

De mi lett Alexisszel?

Mindeközben és után Alexisnek hat gyermeke született, és egy lyukkal a gyomrában, valamint jól működő gyomornedvekkel élte le az életét.

historia-alexis-felesege-beaumont.jpg

A képen balra Alexis St. Martin és felesége idős korában, jobbra pedig orvosa, William Beaumont látható

Sokáig nem tudták, hol halt meg és hol nyugszik, mégpedig nem véletlenül. Egész életében zaklatták az orvosok, hogy különböző kellemetlen vizsgálatokat végezzenek rajta, így családja tartott tőle, hogy a mérhetetlen tolakodás a férfi halála után sem csitul, és kiáshatják a holttestet további vizsgálatok miatt. Végül 1960-ban egyik leszármazottja elárulta, hogy 78 éves korában elhunyt őse sírja egy kis településen, Montreáltól nem messze található.

Sok mindent, amit ma a gyomor működéséről tudunk, ennek a francia-kanadai gyomrának, és persze kitartó, rendkívül kíváncsi orvosának köszönhetünk. 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://historia.blog.hu/api/trackback/id/tr3915621026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

flydomi 2020.04.19. 09:50:58

Jok ezek a "par perces" cikkek.
Csak igy tovabb. :-)

MEDVE1978 2020.04.19. 14:08:21

Orvosetikai szempontból ez már másképpen néz ki. A haslövés akkor szimpla halálos ítéletnek számított és gyakorlatilag csoda volt, hogy túlélte. Ráadásul a doktor úr nagyon erősen kihasználta a nem túl okos Alexis St Martint és karriert akart csak csinálni vele. Egy ideig fizetett neki és a szolgálója is volt a pasas. Szóval itt nem arról van szó, hogy Beaumont és St. Martin boldog egyetértésben matattak volna utóbbi gyomrában, hanem inkább arról, hogy Beaumont ezzel akart pénzt csinálni, St. Martin pedig belement minimális részesedésért. Amikor végre megszabadult Beaumonttól, élete végéig keresték az orvosok és kísérleteket akartak rajta végezni. Ha jól emlékszem már csak akkor mondták el hol a holtteste, amikor az már régen csak csontokból állt, mert a család szerint nem akarta, hogy még halálában is meggyalázzák a testét, kísérletezzenek rajta.

Emlékeim szerint ezt valami etikátlan kísérletek vagy sötét tudomány sorozatban láttam, többek között a holokauszt "során" szerzett anatómiai tudás vagy az amerikai feketéken végzett szifilisz kísérletek mellett.