A pletykálkodással, hazugsággal, hangos, vagy illetlen beszéddel vádolt nőket férjeik nyilvános megalázták, és órákig a Scold-kantár viselésére kötelezhették őket. Túl azon, hogy mélységesen megszégyenítették az asszonyokat, mérhetetlenül fájdalmas eszköz lehetett. Maga a szerkezet Nagy-Britanniából származik, de lényegében egész Európában elterjedt, és nagy népszerűségnek örvendett a férfiak körében, mint megregulázó, leckéztető eszköz.

A középkorban is szívesen találkoztak egymással a nők, hogy szűkebb lakóhelyük történéseit, mindennapjaik eseményeit megbeszéljék, de jogosan adhattak hangot annak is, ha a párjuk agresszívan viselkedett velük, vagy egyszerűen csak nem értettek egyet valamiben. Miközben manapság eszünkbe se jut, hogy bármilyen következménye lehetne egy kiadós veszekedésnek, vagy akár pletykának, addig az akkori nőknek igen extrém fenyítés kockázatát kellett vállalniuk. Mégpedig az úgynevezett Scold-kantár viselését.

Szörnyű fájdalommal járt a viselése

Ez az arcra helyezhető szerkezet több hajlított vasrúdból állt, melyet a viselője feje körül fogtak össze egy vagy több vaskerettel, majd egy nagyjából 5x2,5 centiméteres lapos vasdarabot helyeztek a nő szájába, mellyel lenyomták és rögzítették a nyelvét. Így a megalázott asszony képtelen volt a beszédre, de ezen kívül számtalan kellemetlen mellékhatása is volt a dolognak, például rendkívül erős nyálfolyást és állkapocsfájdalmat okozott.

Némely esetben a biztonság kedvéért még továbbfejlesztették a kínzóeszközt, ugyanis a nyelvleszorító alkalmatosságra vastüskéket helyeztek, így a száj bármilyen mozgatása a nyelv fájdalmas átszúrását okozhatta.

Pórázon vezették végig a városon a bűnösnek mondott asszonyokat

Noha azt hihetnénk, hogy a megszégyenítést ezzel a tökéletességre fejlesztették, azonban ezt még bőven fokozták. A konstrukcióhoz ugyanis egy kötelet vagy láncot, lényegében pórázt rögzítettek, és így indultak a szégyenteljes sétára a faluban, városban. A férj eközben arra buzdította a járókelőket, hogy sértegessék, köpködjék feleségét, olykor még egy csengettyűt is felszereltek a vaskantárra, hogy még nagyobb figyelmet kapjon a bűnös.

Az ilyen jellegű, testi fájdalommal is együtt járó büntetés egyáltalán nem volt kirívó a középkorban. A keresztény vallás tanai szerint - amelyet akkoriban voltaképpen kivétel nélkül mindenki követett - úgy hitték, hogy a bűnbocsánat elnyerését csak súlyos kínszenvedés árán lehet elérni. Ettől függetlenül jellemzően csak nőkön alkalmazták.

Hogy mennyire kegyetlen volt az eszköz, jól szemlélteti ez az angol nyelvű videó. Ebben az adásban a középkori kínzásokat mutatják be részletesen, köztük a Scold-kantár viselésére is igen nagy gonddal kitérnek - 3 perc 07 másodperctől érdemes megnézni az összeállítást:

A gyarmatokon egészen az 1800-as évek végéig használatban volt

Szerencsére a 16. század végére Európában a vasmaszk népszerűsége egyre inkább alábbhagyott, majd szép lassan kikopott a hétköznapi életből, függetlenül attól, hogy a nők kevésbé adtak-e hangot az ellenvetéseiknek.  

Érdekes tény viszont, hogy a Scold-kantárt később is előszeretettel használták a gyarmatokon a rabszolgák megregulázására, egészen a 19. századig. Ezek azonban már más, továbbfejlesztett formát öltöttek, tulajdonképpen maszkként funkcionáltak.